A Biblia kronológiája

Ha nem szeretsz olvasni, itt meg is nézheted :-)

Mit jelent a „kronológia” kifejezés?

A kronológia idegen szó, magyarul azt jelenti, hogy időrend. Ti. hogy milyen egymásutánban követték egymást a dolgok, mi történt előbb, mi történt később, milyen távolság választott el időben  eseményeket, életutakat.

Miért érdekes a kronológia, miért lehet fontos tudni mindezt?

Ha tudod, hogy mi mikor történt, ki ismerhette a másikat személyesen, vagy éppen a munkásságát, írásait, akkor olyan összefüggéseket ismerhetsz fel, amelyeket különben nem. Például hogy Dávid 1000 évvel a Messiás előtt jegyezte le a 22. Zsoltárban a keresztre feszítés szenvedéseit – akkor, amikor ez a kivégzési mód még nem is létezett, ezért csak körülírni tudta. Vagy hogy Jézus Krisztus amikor az „írásokra” hivatkozik az evangéliumokban, akkor az Ószövetségre utal, az volt az Ő „Bibliája”, hiszen az Újszövetség könyvei csak a halála után születtek meg.

Honnan tudjuk, hogy mi mikor történt a Bibliában?

A Biblia meglehetősen sok idői hivatkozást, utalás tartalmaz, amelyekkel elég jól el lehet rendezni időben a benne foglaltakat – akkor is, ha szemmel láthatóan nem célja egészen egzakt időrenddel szolgálani az olvasónak.

Azt is tudnunk kell, hogy a bibliai időkben – mint az Ó- mind az Újszövetség idején – más időszámítást, más naptárrendszert használtak, nem azt, ami a mi korunkban használatos, immár több száz éve.

Naptárrendszerek

Manapság az ún. Gergely-naptárat használjuk, amelynek őse a Julius Caesar által bevezetett julián naptár. Ennek lényege, hogy a napév az alapja, amelyet 12 hónapra osztunk. Az éveket sorszámozzuk: isz. és ie., vagy – keresztény szóhasználattal – Kr.e. és Kr.u., ami arra utal, hogy elvileg Jézus Krisztus születése az origója, a kiinduló pontja az éveink számozásának. (Valójában kb. 4-5 év eltérés van: kb. 4-5 évvel ie. előtt született Jézus Krisztus).

A biblia időkben az akkori népek ezt a számítási módot nem ismerték és nem is használták. Ők jellemzően holdhónapokban mérték az idő múlását, ami alkalms volt a 4 hetes periódusa miatt, ugyanakkor nem volt pontosan megfeleltethető a napévnek, és ezért az ünnepeik „csúsztak” az év sorána, mit időnként korrigálniuk kellett (kb. úgy, ahogyan mi tesszük ezt a szökőnapokkal 4 évente, csak ők plusz hónapok beiktatásával korrigáltak pár évente).

Az éveket is másként azonosították: szokás volt nevet adni az éveknek, vagy valamilyen jelentős eseményhez kötni (pl. nagy földrengés, stb.), ill. királyok uralkodásának kezdetéhez mérten, majd a királyváltást követően újrakezdték: pl. „x király y. évében”.

A történészek a korbeli dokumntumok, ill. csillagászati adatok ismeretében rá tudják illeszteni az ókori időszámításokat az általunk ismert rendszerre, így mi is fogalmat tudunk alkotni, hogy a Biblia egyes idői hivatkozásai mit jelentenek a mi fogalmaink szerint.

Főbb sarokpontok a biblai kronológiában

A kisebb hibák lehetősége természetesen mindig benne van a rendszerben – már csak azért is, mert at év kezdetét és végét sem úgy mérték és számolták, mint mi, sőt, ők maguk is több rendszert használta egyidejűleg: tavasztól tavaszig és ősztől őszig is számították a naptári évüket az ószövetség idején. Így ha nem ismerjük a pontos dátumot, csak az évet, az akár két általunk  számított év egy-egy részébe is eshet. Hogy az esetleges hibák ne halmozódjanak, célszerű minél nagyobb egységekben haladni az időben:

    • ie. 605 – Nabukodonozor babiloni király (ekkor még csak koronaherceg) első ostroma Jeruzsálem ellen – a 70 éves babiloni fogság kezdete.

    • ie. 966 – Salamon megkezdi az állandó kőtemplom építését Jeruzsálemben. Ebben az időpontban a történészek nagy része egyetért, és az ezt követő királykor elég gazdag adataiból számolták ki.

    • ie. 1445 – Az egyiptomi kivonulás és a Sínai-hegynél történt tövényadás éve 1. Kir. 6:1 szerint, amely úgy fogalmaz, hogy a templomépítés a 480. esztendőben kezdődött az egyiptomi kivonulást követően.

    • ie. 1875 – Ábrahám megkapja az ígéretet, miszerint Isten nagy néppé teszi a leszármazottait, az ígéret földjét adja nekik ország és otthon gyanánt, ill. megáldatnak benne – egyik leszármazottja, ti. a Messiás révén – a föld minden nemzetségei. Gal. 3:17 szerint 430 év telt el az ígérettől a kivonulásig. Ábrahám ekkor 75 éves, tehát 1950 körül születhetett.

    • 1656 évvel a teremtést követően került sor az özönvíz katasztrófájára. Az Ábrahám születése és ezen esemény között eltelt időt figyelembe véve hozzávetőleg ie. 4000-re tehető a teremtés, és 2344 körülre az özönvíz, ezek a számok azonban – az előzőekkel ellentétben – már csak hozzávetőlegesek.

Főbb időszakok az Ószövetségben

    • Az ún. őstörténet: A teremtéstől az özönvízen át a pátriárkákig

    • A pátriárkák kora (kb. ie. 1950 - ): Ábrahám, Izsák, Jákob, József és testvéreinek kora

    • Egyiptomtól Kánaánig: Az egyiptomi tartózkodás, Mózes élete és a kivonulás, valamint a 40 éves pusztai vándorlással (ie. 1445-1405)

    • A honfoglalás (1405-1398) és a bírák kora (1398-1050)

    • A király-kor: Az egységes királyság kora és a megosztott királyság kora (ie. 1050 - 930 / 930-722 / 930-605)

    • A babiloni fogság (ie. 605 - 535)

    • Hazatérés a fogságból és az intertestamentális kor (ie. 535 -)

Minden amit a Bibliában olvasol, ebben a keretrendszerben helyezhető el. Ehhez képest gondold át, amit olvasol – hátha új szempontokat találsz!

Próbáld ki! Jó olvasást! :-) 

A Biblia:

Alapvető ismeretek - hogy kezdettől értsd

Ha nem szeretsz olvasni, itt akár meg is nézheted :-)

Tehát a Biblia 

Tudod, az a könyv, amelyik olyan vaskos és régi – az, amelyikre oly sokan hivatkoznak, miközben meglehetősen kevesen olvassák, és talán még kevesebben értik. Te olvastad már? Nem baj, ha nem, akkor pont neked való, amit írtam:

Íme néhány alapvető infó, aminek a megértéséhez nincs szükséged hitre, viszont jól fog jönni, hiszen ez az általános műveltség része (tudod, hogy ne tűnj tájékozatlannak, ha szóba jön:-)! 

Csak semmi teológia – tisztán tárgyi tudnivalók!

Miért olyan vaskos ez a könyv?

Biztosan láttad már – ha más nem a nagyinál. Azért olyan vaskos, mert valójában nem is egy könyv, hanem kettő: Az első része – ez az, amelyik kicsit vastagabb – az Ószövetség (OT), és ezt követi (időben és a kötetben is) az ún. Újszövetség (UT).

Sőt! Ezek maguk is több könyvből állnak: az előbbi 39, az utóbbi 27 könyvből, azaz összesen 66 könyv található benne!

Talán azt sem tudtad, hogy a címe sem mást jelent – semmi hatásvadászat! – mint hogy „könyvek”: A „Biblia” a görög „biblion” szó többesszáma, azaz „könyvek”.

Ha már itt tartunk, jó ha tudod, hogy 
    • sokak szerint az Ószövetség a zsidókról szól a zsidóknak, az Újszövetség pedig Jézus Krisztusról a keresztényeknek. De ez nem igaz: az Ószövetség is beszél az eljövendő Messiásról, Jézus Krisztusról, aki pedig az Újszövetségben maga is rendre visszahivatkozik az Ószövetségre. 
    • Amikor Jézus az „írásokra”, szent iratokra hivatkozott, nem is hivatkozhatott másra, mint az Ószövetségre, hiszen az Újszövetséget akkor még meg sem írták, csak a halála után, éppen Róla: az Ő életéről, cselekedeteiről, ill. a tanítványaiéról. Ha neki jó volt az Ószövetség, neked is az lesz :-) 

Nem véletlen, hogy egybe van kötve a kettő, hiszen egyiket sem érted igazán a másik nélkül: az utóbbit az előzmények nélkül, míg az Ószövetség önmagában befejezetlen – ígéri a Messiást, de nem jön el benne.

Mennyire régi a Biblia?

Nagyon! A 66 könyvet nyilván nem egy időben írták, hanem hosszú évszázadokon keresztül. Az Ószövetség könyveit 3500 évvel ezelőtt kezdték lejegyezni (kb. ie. 15. század), egészen az ie. 4. századig. Utána több évszázad szünet következett, és az isz. 1. században születtek az Újszövetség könyvei. Mind.

Milyen nyelven írták a Bibliát?

Az Ószövetséget alapvetően héber/zsidó nyelven, míg az Újszövetséget ún. „koiné” görög nyelven, ami az akkori hétköznapi élet nyelve volt. Nem költészeti, hanem amit mindenki értett és használt. Figyelem! A latin nyelvű szöveg már fordítás, de a fordításokról majd lentebb!

Kik írták Bibliát?

„Azt is csak emberek írták”, szoktak legyinteni a szkeptikusok, és ebben formálisan igazuk is van: valóban nem az égből esett le. (Kivéve a Tízparancsolatot, mert az sem esett ugyan, de maga Isten írta a saját kezével kőtáblákra (….). Igen, csakugyan emberek írták, de nem akármilyenek: ihletés alatt olyanok, akiket Isten ihlethetett (….). Ez akkor is igaz, ha nem voltak hibátlanok – sőt attól hiteles a Biblia, hogy nem idealizálja a szerzőit és szereplőit, hanem őszintén beszél a hibáikról is. Egyébként igencsak sokfélék voltak: volt köztük pap, pásztor, király, orvos, halász, stb.

Mit jelent, hogy a Biblia "ihletett"?

Azt, hogy Isten nem diktálta a szöveget, hanem ihlette a szerzők gondolatait, és azok ezt jegyezték le hétköznapi emberi nyelven és fogalmakkal. Sőt, az olvasónak is szüksége van segítségre, hogy jól értse a gondolatot és ne csak magát a szöveget. (….)

Mi a helyzet a bibliafordításokkal?

A fordítások nem ihletettek. Bár nyilván annál jobb a fordítás, minél inkább értette a fordító a Bibliát, annak „üzenetét” (ez különben minden fordítóra és szövegre is igaz). Ugyanez az oka annak, hogy egy-egy nyelven több fordíŧás létezik, és ezek nem feltétlenül egyformán jók, ugyanakkor nagyonis lehetséges, hogy egyes részeket az egyikben értesz meg jobban, míg másokat egy másikban.

Megérthető egyáltalán a Biblia?

Meg. Nyilván te is azért írsz valamit, mert az a célod, hogy aki olvassa, az értse is meg, amit mondani akartál. Így voltak ezzel a Biblia szerzői, sőt maga az igazi Szerző, Isten is: Nem azért íratta, hogy ne olvassák, vagy ha mégis, akkor ne értsék! 

De akkor miért megy mégis olyan nehezen? Azért, mert szoknod kell! :-) Hiszen semmilyen tudományterületen nem várhatod el, hogy elsőre simán menjen a dolog.

Hol kezdd olvasni a Bibliát?

A válasz egyszerű: Ne az elején és ne a végén! Miért? Azért, mert a végét nem érted anélkül, hogy az előtte lévő részeit nem ismerted volna meg. Jelenések könyve például tényleg nem könnyű. 

Ami pedig az elejét, pl. Mózes könyveit illeti, nos, ott is hamar belefuthatsz olyan részekbe, amit érteni még csak értesz, de megemészteni nehéz – mint pl. Kánaán elfoglalása és mindaz, amivel ez járt. Mert egyszerre kell szoknod a letűnt korok légkörét, normáit, és egy másfajta szemléletet és gondolkodásmódot.

Azt hallottam, és magam is úgy gondolom, hogy legjobb, ha a pl. Apostolok cselekedeteivel kezded (l. Újszövetség – mindkét szövetségnek saját tartalomjegyzéke van az elején, ott ezt is megtalálod; javaslom, hogy az Újszövetségéhez tegyél egy jelzőt). Utána pl. Lukács evangáliuma jöhet (ő írta Apostolok cselekedeteit is). De kezdhetsz pl. Példabeszédek könyvével is, az Ószövetségben. Ebben szinte egy-egy vers egy-egy gondolat, ami sokszor frappáns, néha humoros, de mindig érthető.

Próbáld ki! Jó olvasást! :-)